A torokgyulladás tüneteit (magas láz, hidegrázás, hányás, hasi fájdalom, piros torok, gennyes mandulák, duzzadt nyirokcsomók az állkapocsnál) produkáló betegség köhögéssel, tüsszögéssel terjed, főként az őszi-téli hónapokban, és a baktériummal való érintkezés után 2–7 nappal jelentkezik.
A láz kitörésétől 1-2 napon belül testszerte megjelennek a viszkető pettyek is, többnyire az alhason, combok belső oldalán, hónalj vonalában és a törzsön. Bár napjainkban a kiütések igen halványak, és többnyire csak erős megvilágításban látszanak, egyeseknél mégis apró pontszerű, vörös, bársonyos kiütések jelentkezhetnek, amelyek ujjnyomásra elhalványulnak, helyükön a bőr sárgás marad. A betegség érdekessége, hogy az arc nem üt ki, csak az orcákon jelenik meg egy általános pirosság (skarlátos arc), a száj körüli terület pedig sápadt marad. 3-4 nap alatt, a kivirágzás sorrendjében halványodnak el, a második héttől kezdődően pedig a kiütéses bőr hámlásnak indul.
A skarlát a gyógyszeres kezeléseknek köszönhetően már enyhébb lefolyású, mint évtizedekkel ezelőtt. A tíznapos antibiotikumos kezelést (elsősorban penicillint) követően a betegség már nem fertőző, viszont akik nem szednek rá antibiotikumot, csak a 3. hét után mehetnek közösségbe, és a velük érintkezésbe került eszközöket, tárgyakat is folyamatosan fertőtleníteni kell.
A betegség kiállása immunitást hagy maga után, mégis előfordul, hogy könnyű lefolyás után valaki még elkapja. A jó hír, hogy a felnőttekre már nem jelent veszélyt.