Egyesek úgy gondolják, jó, hogy a dadusnak a szülővel párhuzamosan zajló tanulóideje legyen, amikor a napi rutin megfigyelése alatt sajátítja el a számára fontos tudnivalókat. Mások szerint jobb le is írni a fontosabb elveket, tényeket, hiszen könnyebben visszakereshető, jobban megjegyezhető.

Az alábbiakban egy olyan kérdéssort próbáltunk összeállítani, amely segít összegezni a legalapvetőbb információkat. Amennyiben szeretné ezt kitölthető ellenőrzőlista formájában is letölteni, a cikk alján található linkről ezt könnyedén megteheti, kinyomtatva a hiányzó információkkal kiegészítheti, és át is adhatja a Dadusnak már az első betanulási napon.

1. Írja össze, hogy mit szeretne a dadustól. Hány éves legyen? Milyennek képzeli? Milyen adottságokkal rendelkezzen? Legyen tapasztalata vagy sem? Keményebb, katonásabb vagy lágyabb, engedékenyebb személyt keres? Milyen feladatai legyenek és azokat hogyan lássa el? Szeretné, hogy nevelje is gyermekét, vagy csak felügyelje, játsszon vele, megetesse? Gondoljon vissza az elmúlt időszakra, és írja le, milyen napirendje van a hölgynek/úrfinak, és ahhoz milyen személyiségtípus találna legjobban?
2. Szervezze meg a találkozót: ha már tulajdonába került néhány elérhetőség, keressen napirendjében egy olyan pillanatot, amikor kizárólag erre a kérdésre tud koncentrálni, és hívja el – lehetőleg magához – a jelölte(ke)t. A környezet azért fontos, mert ezáltal a dadus is megismerkedik a leendő „munkahelyével”, és a gyerek sem érzi magát feszélyezve.
3. Figyeljen az első benyomásra és az első percekre: köszön-e belépéskor, lehúzza-e a cipőjét, mos-e kezet, mielőtt a kisbabához érne? Szimpatikus-e annyira, hogy bármi fenntartás nélkül rá merje bízni gyermekét?
4. Hallgassa meg a dadus beszédét. Kísérje figyelemmel beszédmodorát, hanghordozását, szóhasználatát, hiszen ő lesz az a személy, aki Önök mellett a legtöbb időt tölti a gyermekkel, ezért nem mindegy, hogy mit mond és hogyan. Nem mellékes beszédének tartalma sem: a dadusság egy bizalmi állás, így az, aki elsőre idegenek életét teregeti ki, nem utal jóra.
5. Kérdezze előző tapasztalatairól, mikkel foglalkozott előző munkahelyein, miért jött el az előző családtól, illetve tegye fel azokat a kérdéseket, amelyek rávezetik az első pontban leírtakra. Ha huzamosabb ideig tartózkodik gyermekével, érdeklődjön az alapfokú elsősegélynyújtási ismereteiről is. Fontos arra is rákérdezni, hogy milyen tervei vannak a közeli és távoli jövőben, mikor szándékozik elutazni/szabadságra menni.
6. Engedje őt szabadon, a maga módján kapcsolatba lépni a gyermekkel, és vegye szemügyre gyermeke reakcióját is.
7. Hagyja kérdezni. Akinek van tapasztalata, tudja, ismeri saját korlátait, és tisztában van saját elvárásaival.
8. Távozás után mérlegeljen. Szeretné viszontlátni házában? El tudná viselni az ő jelenlétét úgy, hogy közben Ön is otthon tartózkodik? Az igazi családi hangulathoz képesnek kell lennie neki is beolvadni a környezetébe.
9. Kommunikálja döntését, még akkor is, ha az negatív. Ne felejtse viszont, ahhoz, hogy a dadus is jól végezhesse dolgát, neki is jól kell éreznie magát az Ön otthonában. Önnek tehát azzal is számolnia kell, hogy hiába kap a Dadus pozitív visszajelzést Öntől, ha úgy érzi, őt meghaladja a feladat vagy nem érzi magát jól Önöknél. Hiszen a szimpátiának kölcsönösnek kell lennie, hogy a „kémia” működhessen.