Puncifütyi és társai

Kevés helyen és kevés pszichológiailag „helyes” információt kapnak a mai kisgyerekek a szexről, pedig fontos megérteni, hogy a szexualitás intim történés, és hogy beszélgetnünk kell róla ahhoz, hogy ezeket a kényes kérdéseket a 3-6 éves gyerek helyes pszichoszexuális fejlődése érdekében már idejében „jól” kezelhessük.

A Margo és a Psiho-Team szervezésében zajló kötetlen, workshopszerű beszélgetésen Szőcs Kinga Zsófia pszichológustól hallottunk jó tippeket és szakmai magyarázatokat azokra a pirulós kérdésekre, amelyekkel egyszer szülőként óhatatlanul is szembemegyünk.

Az est meghívott előadója végzettségét és szakmáját tekintve pszichológus, családterapeuta, aki a terápiák mellett szülésfelkészítéssel is foglalkozik, hiszen az ő szemében „mindnek köze van a testhez a lélekhez egyaránt”. Elmondása szerint nem a tutit kívánja elmondani, hanem egy utat mutatni a „helyes” irányba. Jelenleg ő is ezt az utat tapossa 5 és 7 éves lányaival, amiatt egyre már maga is rájött: az a legjobb, ha mindig az igazat mondja.

De hogyan mondjuk el az igazat? Ez az, ami már nem mindegy

Ranschburg Jenő pszichológusnak három szabálya van, ha jön a „kérdés”:

1. Ne jöjjünk zavarba, hiszen egy abszolút természetes dologra kérdeztek rá!

A gyerek azonnal kiszúrja, ha zavartak vagyunk, ha megpróbáljuk elhessegetni „ez most nem rád tartozik”, „majd odanősz”, „eljön az ideje”, „kicsi vagy ehhez” típusú mondatokkal. Ezek egyébre sem jók, mint a gyerek kíváncsiságának felcsigázására, ami miatt biztosan meg fogja keresni a választ, ugyanakkor az is egyértelművé válik számára, hogy titkolunk előle valamit. De hogy tudunk nem zavartan beszélni és magunkat adni a válaszban? Úgy, hogy nyíltan kezeljük a témát: ha mi is tisztában vagyunk a magunk szexualitásával, hogy nekünk mi okoz örömet, és ezt meg is tudjuk osztani a párunkkal, a gyerekek sem okozhatnak kellemetlen perceket.


2. Mindig várjuk meg, hogy a gyerek kérdezzen!

Ne vegyük elejét a dolgoknak azt feltételezve, hogy eljött az ideje! Ne kezdjük el doktori szavakkal elmagyarázni a folyamatokat! Hagyjuk a gyereket feltenni a kérdést, ő majd jelzi, ha felkészült rá. És hogy mennyi ideig érdemes várni? Mi van, ha nem beszéljük meg otthon, és az iskolában pont nem a jó kontextusban hall róla? Nem erőltetett módon elő lehet venni könyveket, amik erről szólnak. Ha zavarba jön, azt jelenti, még nem jött el az idő. Grethe Fagerström és Gunilla Hansson Peti, Ida és Picuri című  könyve egyike azoknak a kiadványoknak, amelyek képregényformában próbálják közelebb hozni a gyerekekhez a fogantatást és a születés folyamatát. Nem felolvasni kell belőle, hanem a képeket nézegetni, és a gyerek nyelvén elmondani a kép tartalmát.

3. Csak reálisat és igazat!

A gólyamese, a virágnyelv (pl. „szerelmünk gyümölcse”), a halandzsázás eredménye nem lesz más, mint az, hogy a gyerek tovább kérdez, mi meg egyre izgulósabban belebonyolódunk a saját mondandónkba.

Gólya hozza… – avagy a születés kérdése

A mítosz eredete, amely szerint a kisbabákat a gólya hozza, mai napig tisztázatlanul hever. Egyik irány szerint a monda a pogány világból eredeztethető, amikor a június 21-i napfordulón zajló, megtermékenyülést és házasságot ünneplő szertartások alkalmával sok baba fogant, így a rá 9 hónapra, márciusban visszatérő gólyákkal egyszerre születhettek meg a kisbabák. A másik irány úgy véli, a gólyák hosszú vörös „csőre” pottyantja bele a „kéménybe” az újszülöttet.

Arra a kérdésre, hogy hogyan került a pocakba a kistesó, könnyű a válasz, előadónk a következőt javasolja: „Amikor anyu és apu nagyon szeretik egymást, összebújnak, megpuszilják egymást fenn is meg lenn is. Anya méhében van egy kis sejtecske, a petesejt. Apától érkezik a sok hímivarsejt, közülük csak egy találkozik a petesejttel. Ha találkoznak, egy új élet alakul ki. Ott táplálkozik, pisil, mozog és növekszik. Mindannyian ilyen picik voltunk.”

Az alábbi videó is segíthet megértetni a folyamatot:

 

Fontos alátámasztani az érintkezés érzelmi vonalát: „Apa és anya azért ölelkezik, mert szeretik egymást! Ezt CSAK a felnőttek csinálják, csak ők tudják csinálni, ez olyan, mint az autóvezetés, nagyon egyszerűnek tűnik, de nagyon sok mindenre kell figyelni.” Az a megfogalmazás, hogy csak a  felnőtteknek SZABAD ilyet csinálni azért nem szerencsés, mert annak ellenére is akarni fogják, hogy tilos. Hangsúlyozta, hogy mindig csak annyira válaszoljunk, amennyit a gyermek kérdez, pl. a születéséről szóló magyarázatot is fel lehet osztani több részletre. Ha tovább kérdez, lehet folytatni.

Amikor a pornó szembejön velük (nagyobb korban), akkor azt kell elmagyarázni, hogy az csak egy színdarab, amiben az emberek nem jókedvükből, szeretetből csinálják, amit csinálnak, hanem fizetést kapnak érte.

Ami a szülést illeti, ne próbáljuk meg titkolni, ne intézzük el a folyamatot azzal a kijelentéssel, hogy a kisbaba a pocakból jön, mert olyan téveszmét ültetünk el a gyerek fejében, ami miatt a későbbiekben még jobban elriad a hüvelyi szülés gondolatától, ráadásul általánosítjuk a császármetszést. Senki nem kéri tőlünk azt, hogy részletbemenően elmagyarázzuk a szülés folyamatát, elég, ha elmondjuk, hogy a kisbaba a pocakból a puncin át jön a világra. A tendencia, amiért sokan a császármetszést választják a hüvelyi szüléssel szemben, nagy mértékben annak a szocializációs folyamatnak tudható be, amelyben a mai fiatal nők felnőttek. Sokan olyan történeteket hallanak, amelyben a szülés fájdalmas, és túl kell esni rajta. A szakember szerint, ha a kislányainknak már kisgyermekkortól úgy beszélünk a szülésról, mint egy meghitt és egyedi élményről, az élet természetes velejárójáról, több önbizalmat kapnak, és elhiszik magukról, hogy képesek szülni, és hogy a testük egy csoda, amely egy másik életet képes kiengedni.

*Ha az anya (valamilyen oknál fogva),  császármetszéssel hozta világra gyermekét akkor természetesen, lehet mondani, hogy Ő a pocakból bújt ki, de ilyen esetekben is jó, ha tudják, hogy melyik a természetes út.

A gyerekkori maszturbálás

Freud szerint az élet első öt éve meghatározó a személyiség kialakulása szempontjából. Szerinte ebben az időszakban a személyiségfejlődésnek több szakasza van, ezeket pszichoszexuális fejlődési szakaszokat azokról a testtájakról nevezte el, ahol a libidó levezetődik.

Az orális szakasz a születéstől a gyerek 18. hónapjáig tart, amikor a kisbaba interakciója a külvilággal túlnyomórészt a szájon keresztül valósul meg, és a libidinális kielégülés fő forrása a táplálkozás. A száj a feszültségcsökkenés és a kellemes élmények fő forrása.

Az anális szakasz a gyerek 18-36 hónapos kora között valósul meg. Ebben az időszakban tanulják meg a gyerekek szabályozni a székletürítést, illetve, hogy nem könnyíthetnek magukon ott és ahol akarnak, hanem mindennek megvan a maga meghatározott helye és ideje. A szülők viszonya a szobatisztasághoz meghatározza az erre a korszakra jellemző személyiségjegyek kialakulását.

A fallikus szakasz a gyerekek 3-5 éves korukra esik, amikor a libidinális izgalom áttevődik a nemi szervekre. Az óvodaérettség időszakában kezdődik el a másik nem iránt kíváncsiskodás: a kislányoknak miért van puncijuk, hogy pisilnek, ha nekik nem lóg, és minden adandó lehetőséget kihasználnak arra, hogy megnézhessék az ellenkező nemét. A gyerekek jobban kezdik felfedezni a saját testüket, és tükörben kezdik nézegetni az arcukat, kezüket, fütyijüket, megfogják, megvizsgálják a puncijukat, és ez számukra örömöt jelent. Ez a szakasz a pszichikai fejlődés egy nagyon fontos állomása, ne viselkedjünk álszent, zavart módon, hiszen egy életre megpecsételhetjük a szexualitáshoz kapcsolódó viszonyukat.

Szinte minden gyerek maszturbál. Van, aki titokban, van, aki nyilvánosan. Fontos, hogy amennyiben azt észleljük, hogy a gyerekünk nyilvánosan fogdossa és dörzsöli a nemi szervét, semmiképp ne szégyenítsük meg a többiek előtt. Otthon vagy félrevonulva, mindenféle zavartság nélkül mondjuk el neki, hogy teljesen rendben van, amit tesz, tudjuk, hogy ez neki örömet szerez, de ne csinálja nyilvánosan, mert nem tartozik másra.

Azzal, hogy sokszor, ijesztő vagy titokzatos hanglejtéssel emlékeztetjük arra, hogy ez a típusú felfedezés nem jó, nem megengedett, pont az ellenkezőjét érjük el. Nemcsak, hogy sokkal kíváncsibb lesz, hanem titokban, magasfokú bűntudattal fogja folytatni. Hosszútávon, kamaszkorban rányomja majd a bélyegét a személyiségfejlődésére: „ha a nemi szervemhez nyúlok, megpecsételem magam”, „ez nem egy jó dolog”, és a szégyennel hozza majd összefüggésbe.

 

Következtetések

A gyermekeinknek Ránk van szüksége, úgy, amilyenek vagyunk. Vállaljuk fel, ha nem tudunk mindenre választ adni! Ismerjük el határainkat, vállaljuk önmagunkat (akár hibáinkkal együtt), és ne próbáljunk a tökéletes szülők szerepében tetszelegni, amikor a gyerekeinknek hiteles szülőkre van szüksége. “Ha semmiképp sem tudunk megnyílni a gyermekünk előtt, mi magunk menjünk el akár egyéni terápiára, akár önismereti csoportba, hogy feloldjuk magunkban a gátakat.” – javasolja a pszichológus.

Előadónk összefoglalójában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az infók első kézből tőlünk hangzzanak el, mert egyébként a gyerek máshoz fog fordulni, és a szexualitásról kialakult képe aszerint alakul majd, amit nem feltétlenül tiszta forrásból hall (magazinok, internet, kortársak). Mind a jó párkapcsolat, mind a szexuális problémák ezekre az időszakokra vezethetők vissza. Ha most nem beszéljük meg ezeket a dolgokat, serdülőkorban már nem kérdeznek, hanem a tettek mezejére lépnek. Azonban ha folyamatosan megbízunk gyerekeinkben, és azt mutatjuk, hogy mi vagyunk azok, akikhez bármilyen kérdéssel (és nem létezik buta kérdés!) nyugodt lélekkel fordulhat, nem történhet nagy baj.

Az előadásra 2017. március 16-án, csütörtökön 18 órától került sor Kolozsváron, a K+ Térben (Memorandumului/Unió utca 3. szám).

További olvasnivaló